Beszélgetésünk apropója, hogy a magyar, szakállápoló termékeket gyártó cég, az African Spa egy éves lett néhány napja. Orbán György cégvezetővel beszélgettem, és sok kérdésem volt.

Van, aki divatügyi fekete lyuknak tartja, van, aki akkor sem tépné le magáról, ha egy Alicia Vikenderbe oltott Scarlett Johannson kérné Tera Patrick olajban tocsogó medencés partiján. Na jó, akkor talán igen, de a lényeg: a hawaii ing a szélsőségek bal szegletében található nyomelem, a punk, ami ugyan inkább erősebb ale sör elfogyasztásával egyenlő Balatonfűzfőn, mint tekerős rumbambik kora reggeli fogyasztásával a Milán csemege előtti placcon. Szeretni lehet, utálni is, de amit pláne: szakállal együtt viselni szabad-e? Naná, hogy szabad - mert az már annyira túlzás, hogy szinte jó. 

Hogy a "rockerség" illata nem lehet meg láb-, bőrnadrág-, illetve a gyomorban a másnapra bepimpósodott sörszag egyedi keveréke nélkül? Már hogy a viharba ne lehetne?

Naná, hogy mi is elengedjük a magunk focis posztját – következzen a focitörténelem közel s távolmúltjának legemberesebb szakállai közül néhány, amelyek mellé még szakállolajat is javaslunk a kedves viselő számára, illetve (ha szegény véletlenül nem olvasná) nektek, kedves pimpelők. Hurrá!

Hiába kekeckedik az időjárás, hiába veszi be az ország légterét időről-időre az Apokalipszis meg a négy lovasa (mely supergroup egyik tagja tutira a csúnyán (hihi:) ELÁZOTT Aigner Szilárd), vita nincs: tavasz van, melyet óhatatlanul a nyár követ majd. 

Ki mondta, hogy ha szakállunk van, feltétlenül úgy kell szaglanunk, mint egy 1897 óta működő illatszerboltnak, aminek a működtetését a századelőn erőszakkal vette át a francia arisztokrácia? Hol van, hova tűnt a férfias ájer: a Sziget negyedik hajnalán egy ismeretlen, de bőrnadrágos nő mellett ébredés mákonyos illata, az a buké, amit akkor érzünk, ha a téeszből hazafelé füstöt köp a Romet Pony, vagy az odor, amely akkor csapja meg az orrunkat, mikor a tölgyesben a baltával a kezünkre rácsapunk, és közöljük az éggel, hogy a fene vigye el?

Önök, uraim, talán azt gondolják: az egyszerű dolgok rosszak, az egyszerű az használt Suzuki Swift, az egyszerűnek egyszerűen helye nincs, egyszóval: egyszerűnek lenni egyenlő a prosztóval.

Önöknek nincs igazuk.

Na persze, Ön most a fejét vakarja talán: „Ki a rosseb az a Teach?” – kérdezi, vagy böki oldalba a kollégáját ekképp: „Odanézz már, ezek itt valami Munkáspárti politikussal szúrják ki a szemünket, őrület.”

Azt is írhattam volna, hogy szemben a vadállattal, de erről később. Egy igazi nagyvadat tartok a kezemben melynek múltja, jelenje és jövője is van. És rá nagyon jellemző illata, mint ahogy az minden nagyvadnál fegyvertény…

Amióta Sorok Írója szakálltesztelésre (wait for it:) ADTA A FEJÉT, élete gyökeresen megváltozott. A lányok megnézik az utcán. Idegenek jelölik be a Facebookon, és küldenek rajongói stickereket. Megtanult szteppelni, énekhangja pedig a közmegegyezés szerint bársonyossá vált. Sőt: mintha már inni sem inna annyit, ezt azonban mi magunk sem hisszük el.

Ami bizonyos: Sorok Írója rájött, hogy a szakállnövesztés nem merülhet ki abban, hogy az ember az arcát a napba fordítja, s vár.  A szakáll ápolásra szorul, többek között mosásra s szárításra is, ám legtöbben megelégedünk ezzel kapcsolatban annyival, hogy szappannal rámegyünk, illetve lelegeljük az asszony samponkészletét. Ezek egyike sem feltétlenül hibás döntés, azonban messze nem tökéletesek: a sampon a hajra van, a sima, mindenféle kemikáliákkal bolondított szappan meg kiszárít, ami (pláne télen) baromi rossz érzés. És akkor arról még szó sem esett, hogy aki a szakállat szívügyének tekinti, az még az étkezési szokásain is változtat, de ez már annyira sci-fi, hogy inkább zárjuk is rövidre gyorsan, és maradjunk a témánknál, ami:

 a szakáll samponozása.

Ami azért fontos, mert a.) a tiszta szakáll jó szakáll, b.) az ápolt szakáll szép szakáll, ám ápolt szakállat csak olyan termékekkel érünk el, ami a SZAKÁLLRA VALÓ. Ez leginkább abban mutatkozik meg, hogy az adott arcszőrzet bodorítója tartalmaz glicerint és/vagy különféle okosolajakat – tesztalanyaink közül ennek a kritériumnak mind megfelelt, csak hát azok az ízlések, meg azok a pofonok, azok visznek majd egyszer minket a sírba.

Három cuccnak estünk neki – az első, talán legtrendibb a fémdobozos Face Forest Soap a Mr. Nettytől. Illatra meglepően hajaz egy Bahia-bolt belterére, ahol az eladó nem csak kedves, de bögyös is, ami egyáltalában nem bántó, sőt – a következő terméknél annál inkább, de ne rohanjunk előre. Szóval a Face Forest Soap a gyártó tájékoztatása szerint sheavajat és olívaolajat tartalmaz, valamint borsmentát, ami azért fura, mert mi valamiért kakukkfűre tippeltünk, de mivel a Michelin-csillagunkat elveszettük rabló römin, a tévedés talán megbocsátható.

Na most, mint ahogy azt utóbb is írtuk: a szakálltermékek tesztelése kőkemény meló. Hiszen most arról kellene értekezni, hogy miféle jófajta habzása van a Face Forest Soapnak, és mennyire más emberként lépünk ki használata után a zuhany alól. Azonban egy ponton előbújik belőlünk a tőrőlmetszett Márkus László, és felteszi a kérdést: mi kerül ezen 6900 forintba? Félreértés ne essék: marha jó érzés hirtelen párzási időszakba lépett paradicsommadárként tollunkat csillogtatni, illetve szavak nélkül közölni a nőstényekkel, hogy kukúú-kukúúúú, de egy samponért ennyi pénzt kiadni meglehetősen rózsadombi húzás. Persze a Face Forest Soap csúcskategória, azért pedig csengetni kell - illata kellemesen (és nem bántóan) hipszter, tapintásra arcszőrzetünkből puha szőnyeget varázsol, asszony legyen a talpán, aki ellenáll nekünk. Ráadásul a forgalmazó tanúsága szerint a sampon tele van egészséges antioxidánsokkal (mely tökéletes a bőrben található, az öregedést gyorsító szabad gyökök feloldására), ami, jelentsen bármit, meglehetősen bizsergetően hat a vásárlást ösztönző agytekervényeinkre.

Nem tudunk ennyire elismerően szólni viszont a másik Nattyről, a Shipwreck szappanról. Na most tény: mi magunk hajótöröttek még soha nem voltunk, lehet, hogy ezért nem jön át sem az árukapcsolás, sem az üzenet. Használata azonban számunkra kb. olyan fíling, mint amikor a lakásba zárva egy idő után juszt is rámegyünk apánk 62-ből ránk maradt, üzekedően papagájszagú kölnijére, és csak a harmadik korty környékén üt be az alkohol. Vagy mint amikor megharap egy radioaktív, talján zsoké. Lehet, hogy csak nekünk tanyasiasan kiművelt az orrcimpánk, ám ez, mit tagadjuk: a Shipwreck soap ájere egyszerűen túl sok.

De naná: ízlésekről persze, hogy csak pofozkodni lehet, Sorok Írója pedig ezen a ponton elméláz, az ablakon túlról Óbuda les be hozzá, valamint valami madár, aminek a nevét sajnos nem ismerjük. Az idő kellemesen napsütéses, de tudjuk, hiszen naprakészek vagyunk, hogy zuhé lesz: napokig tartó, pestbudai latyak, ez pedig egyfajta különös mélabúval tölti meg a hősünket valahol szívtájon. Egyszersmind azonban eszünkbe jut, hogy mi van, ha valaki imádja azt a tipikus, pesti trutymót, ami ilyentájt, záporban-zivatarban az utcát és a nadrágszárat ellepi, a napsütéstől viszont kiütést kap, és a ború éppen, hogy örömmel tölti el? Sorok Írójának vajon van-e joga bárkit az ízlése miatt megróni?

Ehelyütt jelentjük ki, hogy a francokat van, így amennyiben Önnek, kedves Olvasó épp van felesleges, szakállápolásra félrerakott 4700 forintja, és valami különös okból kifolyólag rajong a rózsaszín selyemingekért illetve kedvence a diszkó muzsika, tovább egy lépést se menjen, mert ez az Ön terméke. Már csak azért is, mert a Shipwreck szappan összetevői sok mindent hagynak maguk után, csak kívánnivalót nem: durván glicerines, érezhetően ápol, az érzés tiszta, de számunkra sajnos a pacsuli és a kókusz valami olyan durva szaglószervi atomrobbantás, hogy azzal matekozni sajnos nem tudunk semmit. Ami még különösebb, hogy mindezt olyan szimpatikus, messze nem túltolt, letisztult csomagolás és becsapósan kellemes dizájn takarja el, hogy kezdjük azt érezni, igazából csak nekünk van rossz napunk.

A nap nyertese ellenben árban biztos, hogy veri a mezőnyt: az African Spa Fragrance Free szakállsamponja 1890 forint, küllemre egyszerű, sőt, szinte már alultolt. Az összetevőiben sincs nagy flanc: Shea olaj, argán olaj, vörös moszat kivonat, aztán csókolom, de ennél több nem is kell – érted, mondhatnánk a Mozartnak, hogy idefigyelj, te kis túlmozgásos osztrák, tegyél már még valami fúvóst a Don Giovanni alá, de minek mondanánk, ha nincs rá szükség?

És pontosan ez a helyzet azzal is, hogy a Fragrance Free-nek – most tessék kapaszkodni – semmi illata nincs. Meglepő, de most valahogy úgy érezzük, nem is kell, hogy legyen: ápoljon, takarjon el, tisztítson, érezzük, ahogy a szellő (bár – mit mondtunk – máris esik) kapjon a szőrünkbe. Aztán jó napot. Az African Spa samponja a tökéletes példa arra, hogy miért király dolog szerénynek lenni – legyen páva, aki akar, mi csak azt szeretnénk, hogy a szakállkérdés végén legyen ott a pont. És pont. Alaphardver, de a jó értelemben, durva középkategória, baromi jó áron. Kellemes, finom, férfias cucc, amiről sok mindent elmondani nem lehet, de ez, annak ellenére, mások mennyire nyomják orrtájon, pont, hogy a javára válik.

Nekünk valamiért nem hiányzik a flanc. Hát önöknek?

Olvasson még a bejegyzésben szereplő termékekről itt: 

https://www.galaxy-cosmetics.com/markak/mr-natty-1/shipwreck-szappan

https://www.galaxy-cosmetics.com/markak/mr-natty-1/face-forest-soap-szakall-sampon

http://africanspa.hu/?product=african-spa-beard-wash-fragrance-free